Oldalletöltések száma: 9229920
2019. június 20. csütörtök 14:57,
Rafael napja van.

Klíma van

    Sokáig azt hittem, hogy idén elmarad a tél. Nem mondom, ha nagyritkán eljutok valamelyik síterepre, azonnal zokon veszem a hóhiányt, de itthon az más. Kevesebbet kell fűteni, ha nincs hideg, könnyebb közlekedni és nem kell nagykabát. Szóval nem is tűnik olyan rossznak a globális felmelegedés.
   Napjainkban tudós politikusok – már elnézést, ha valakit megsértettem – Koppenhágában próbálják valahogy helyretenni a klímaváltozást, megelőzni a vélhetően bekövetkező, minden sarki jeget elolvasztó melegedést vagy éppen újabb jégkorszakot.
   Csekély sikerrel. Mert már abban is vita van, hogy valóban az ember és Földet pusztító életmódja, mindent széttaposó ökológia lábnyoma okozza-e a klímaváltozást, az üvegházhatást? Vannak ugyanis nagytekintélyű tudósok, akik mindebben erősen kételkednek és az ENSZ klímacsúcsának tárgyalásait is eleve feleslegesnek tartják. Szerintük a Föld az ember pusztításától függetlenül is képes időről időre felmelegedni és lehűlni.
   Nézeteltérés támadt a fejlődő államok és a fejlettek között is. Utóbbiak uralják ugyanis a légkört szennyező, mérhetetlen profitot termelő ipar és mezőgazdaság döntő részét, tehát ők is diktálnak, míg vitapartnerek mindennapi megélhetésüket féltik és országukat a megolvadó sarki jég miatt emelkedő tengerektől, óceánoktól. Kérdés, hogyha a sok politikus dönt is valamiről, elhatározásuk ér-e majd legalább fabatkányit? Aligha.
   Itthon eközben szállingózni kezdett a hó. Klímaváltozás elnapolva.

 

Levajazva

Apafej lassú csapásokkal evezett mellém és halkan odaszólt:
   - Megbeszéljük?
   Apafej az egypárevezős sokszoros bajnoka, válogatott versenyző volt és akkor vert meg, amikor csak akart. Nem szépítem a dolgot, ő a legjobb volt, én meg alulról szaporítottam a középmezőny létszámát.
   Mindazonáltal hízelgett a dolog, hát ráálltam. Nem kényszerítem őt nagyobb erőkifejtésre, ő meg csak minimális különbséggel ver meg. Mindketten jól járunk.
   Ez volt életem egyetlen sportbundája. Igaz, hogy azóta eltelt közel négy évtized, de az ember csak emlékszik a levajazott versenyére. Persze, ha gyakran egyezkedünk az ellenféllel a meccsek, versenyek végeredményéről, akkor nehéz emlékezetbe idézni az összes esetet.
   Valahogy így lehetnek sokan a lassan világbotránnyá fajuló labdarúgó bundával is. A nemzetek sorára kiterjedő eseteket teljes homály fedi, miközben – hogy divatos kifejezéssel éljek – egyre-másra hullanak ki a csontvázak a szekrényekből.
   Mindenki tudja, hogy nem lesznek bűnösök, legfeljebb valamelyik klub vécés nénijét marasztalják majd el. Pedig – például nálunk – már a szépreményű utánpótlás tagjai is gyanúba keveredtek. Lenne is miről faggatózni.
Felidézhetjük például a huszonegy éven aluliak tavalyi, szerbiai Eb-selejtező meccsét, ahol a nyugati sztárcsapatokban is játszó, hajtós, rendre győzni akaró, csupa szív játékosokkal felálló magyar csapat szenvedett 8:0-ás vereséget attól a hazai csapattól, amelyiknek nagy gólkülönbségű győzelem kellett a továbbjutáshoz. Meglett.
   Az persze már más kérdés, hogy talán ez nem is volt bunda, legfeljebb sima bűncselekmény. Rebesgetik, hogy a játékosokkal a meccs előtt különféle löttyöket itattak, a mérkőzésen aztán többen szédüléssel, gyengeséggel, rosszulléttel küzdöttek. Nemhogy a futás, de a járás is nehezükre esett. Persze meglehet, ez is csak egy városi legenda, ami magyaráz egy furcsa eredményt.
   A végén úgyis kiderül, csak az Apafejjel megbeszélt versenyem volt az egyetlen és igazi bunda.
 

Vadászsirató

   Amint meglátták, hogy közeledem a bejárat felé, máris vitték az ízletes, bőséges és forró levest kedvenc asztalomhoz. Mellette mindig ott volt egy nagy pohár víz és az egyik aznapi újság.
   Valahogy korábban is így képzeltem el azt az éttermet, ahol nap mint nap törzsvendég vagyok, bár sokáig ilyennel nem találkoztam. Aztán egy szép napon befizettem egy próbahétre az agárdi Vadász étterembe és másfél évtizedre ott ragadtam.
   Tudták a nevem, ahogy én is keresztnevükön szólítottam a felszolgálókat, tulajdonost. Ha nem tetszett az aznapi fogás, csak rám néztek és máris ajánlottak valami mást. Jó és biztos pont volt az életemben a mindennapi megszokott ebéd.
   Most ennek vége! Bezárt Agárd egyik közismert étterme, a Vadász. Már jó ideje levegőben lógott a vég, hiszen a korábban rendre telt helyiségből elfogytak a vendégek.
   Nem a szakácsokkal, az udvariassággal, a pincérek szaktudásával volt a baj. Megritkultak a munkahelyek a környéken és látványosan csökkent azok száma is, akik csak egy-egy ebéd, vacsora okán ültek be a vendéglőbe.
   Ahol válság van, ott válság van. És vannak áldozatok. Mától újabb tizenkét embernek nem lesz munkája és a még megmaradt, hűséges vendégeknek – mit vendégeknek, családtagoknak – marad el a szokott ebédje.
   Megint szegényebbek lettünk, az már biztos.

 

Jó kis üzlet

A mind több ügyfél megszerzése érdekében a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítással foglalkozó biztosítók az új ügyfelek számára a régiekkel szemben jelentősen olcsóbban kínálják a biztosítást.
   Bizonyára az emberi lustaságban bíznak, abban, hogy a már megkötött szerződést néhányezer forint haszonért nem bontják fel a biztosítottak. Sokat kell várni, nagy az adminisztráció, meg a macera, marad úgy, ahogy van.
   Persze időnként nem árt felülemelkedni a kényeztető lustaságon. Elég körbenézni az interneten és azt látni, hogy ha egy régi ügyfél felbontja korábbi szerződését majd ugyanott, azonmód újat köt, több ezer forinttal jobban járhat. 
   Valamilyen rosszul felfogott üzletpolitika miatt a biztosítók az ügyfélkör bővítését tartják elsődleges szempontnak, közel sem áldozva annyi energiát a régi ügyfelekre, mint amennyit azok megérdemelnének.
   A biztosítónál ma reggel egyébként én is felmondtam a sok éve meglévő szerződésemet és ültőhelyemben újat kötöttem. Ugyanott. Anyagilag jobban jártam és a biztosító is örülhetett, mert új ügyfélhez jutott.
   Őrület!

 

Halotti bizonyítvány

Nyár elején a kétmilliomodik körlevél és a századik vadidegen zaklató után besokalltam és néhány gombnyomással töröltem magam Magyarország egyik legfelkapottabb közösségi portáljáról. 

   Ennek ellenére megmaradt négy különböző e-mail címem, továbbá másik három, szintén nagy népszerűségnek örvendő közösségi csodán regisztrált maradtam.

Bővebben ...

Kalasnyikov

Oroszország Hőse kitüntetést adományozta a Kalasnyikov gépkarabély tervezőjének Dmitrij Medvegyev. Az orosz államfő 90. születésnapja alkalmából tüntette ki Mihail Kalasnyikovot.
   A Kalasnyikovokat 1947-ben állította hadrendbe a szovjet hadvezetés és ma is az egyik legelterjedtebb kézifegyver a világon. Mintegy százmillióra tehető a hatvankét év alatt gyártott Kalasnyikovok száma. Nem szeretnék ünneprontó lenni, de ha minden egyes fegyverrel csak egy embert öltek meg a világ mindmáig dúló háborúiban, az éppen százmillió ember.
   Az altáji körzetbeli Kuria faluban született Mihail Timofivics Kalasnyikov a Vörös Hadsereg sorkatonájaként 1941-ben, a brianski csatában súlyosan megsérült. Lábadozása alatt álmodta meg a róla elnevezett gépkarabélyt. 
   Tudom, hogy az emberi természet, az uralkodni vágyás, a pénzimádat, a területi vágyak, az eszement terrorizmus elleni küzdelem, a minden nép hazájának védelme, a gonosz – másoknak jogos – harcok miatt sok fegyverre van szükség. Ezeket olyan okos Kalasnyikovok találják fel, akik tudásukat akár a világ boldogulására is fordíthatnák.
   Tisztában vagyok vele, hogy Kalasnyikov hazája védelmére találta ki a máig legnépszerűbb fegyvert, amit fejlődő országok vérgőzös „forradalmárai” éppúgy szeretettel használnak, mint a fejlett világ bankrablói. Hat évtizede százmillió harcos tartja kiváló fegyvernek a Kalsnyikovot.
   A lelőtt, kivégzett százmillió áldozat véleményét nem ismerjük.

 

Röhej

   A magyarok mintegy háromnegyede elutasítja az újinfluenza elleni védőoltást. A megkérdezettek közül a legnagyobb ellenzéki párt hívei nagyobb számban ellenzik, míg a kormánypárt szimpatizánsai jobban elfogadják a vakcina beadatását, állítja egy napvilágot látott felmérés.
   Szomszédunkban, Ukrajnában már az utcára is alig mernek kimenni az emberek, akinek meg muszáj, az szájmaszkot visel, ha embertársaival kell érintkeznie. De már azt sem kapni. Örülnének az oltásnak, de védőoltás sincs.
   Hatalmas a pánik, mind nagyobb méreteket ölt a H1N1 járvány, bár egyes szakértők szerint ez nem is az a vírus. Meglehet, mindenesetre szépen szaporodnak a halottak.
   Mifelénk, ahogy ez lenni szokott, pártpolitikai üggyé is vált az oltás beadatása. De jó néhány orvos is annak alapján ajánlja, vagy sem a megelőző, esetenként életmentő oltást, hogy melyik oldalon áll. Jobboldali, vagy baloldali.
   Persze a vírus minderről mit sem tud, csak szaporodik és fertőz. Mi meg politizálunk és hallgatunk a járványos hülyeségre.
   Röhej.
 

Szappan

- Mosott ma már kezet, doktor úr?
   Ezt a kérdést tette fel az egyik lap a címében, hivatkozva arra a tényre, hogy egy ausztrál felmérés szerint az orvosok alig mosnak kezet munka közben. Higgyük, hogy mindez csak a világ másik felén igaz.
   Biztos, hogy a kézmosással baj van, másként az ENSZ gyermekvédelmi szervezete nem hirdette volna meg a Kézmosási Világnapot október közepére. Tény ugyanis, hogy a világon naponta félmillió gyerek hal meg hasmenésben, mert az étkezés előtti és vécézés utáni szappanos kézmosása elmarad.
   Sajnos ez nem csak a harmadik, negyedik világ országaiban jellemző. A minap a fehérvári színház mellékhelyiségében láttam egyik ismerősömet, aki miután elvégezte folyó dolgát, laza mozdulattal és mosatlan kézzel távozott az illemhelyről. Később lelkesen üdvözült és nyújtotta felém a kezét.
   A fertőzések egyik alapvető megelőzésének lehetősége a kézmosás, mégis, Ausztráliában évente 200 000 ember fertőződik meg csak a kórházakban ennek hiánya miatt.
   És nálunk?

 

Szuri

- Te beoltatod magad?
   A mostanában gyakran feltett kérdés igencsak megosztja az embereket. Tegyük gyorsan hozzá, miért pont ez ne osztaná meg a népet? Tény, hogy nagyon nagy a bizonytalanság oltásügyben még a szakemberek, az orvosok körében is.
   De vajon miért ez a nagy tanácstalanság a H1N1 influenzavírus elleni védőoltás esetében, miközben általában nem kérdőjelezzük meg az elismert magyar vakcina gyártók képességeit, tevékenységét?
   Könnyű végiggondolni, hogy hol tartana a világ, ha ugyanígy megkérdőjelezték volna az emberek a fertőző gyerekbénulás, torokgyík, szamárköhögés, tetanusz, mumpsz, rubeola és még ki tudja hányféle rettegett kór elleni szerek használatát. Nyilván jóval kevesebben lennénk a Földön és már a hatvan év megélése is kisebb rekordnak számítana.
   Igaz, hogy a fentebb említett kórok háttérbe szorításának idején nem volt internet, arról sem tudtak az emberek, hogy milyen gyorsasággal, kipróbálásra alig szánt idővel készült el az, amit beléjük oltanak, nem volt mitől félniük. Az ellenfél csak a betegség volt.
   Akkoriban még nem terjedtek oly vészes sebességgel az agyament rémhírek és nem kaptak rendkívüli gyorsasággal lábra a politikusok sületlenségei, az üzleti alapon megfogalmazott „szakmai” kétségek, mint manapság. De ha már van internet, és mindenfajta médium, akkor hol vannak az igazi szakértők, az oltóanyag gyártói, akik meggyőznének bennünket termékük megbízhatóságáról?   Többnyire hallgatnak, így marad a bizonytalanság.
   A világjárvány meg közeledik.
 

Kortalan hülyeség

   A klíma változik, a társadalom is változik, csak a hülyeség változatlan, hangsúlyozta Láng István, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, Széchenyi-díjas kutatóprofesszor Franny Armstrong, A hülyeség kora filmje kapcsán. (Idézet a piacesprofit.hu egyik cikkéből)
   A 2055-ben játszódó és élhetetlen, lepusztult világot vizionáló filmet nem láttam, de a kutatóprofesszor véleményével a filmtől teljesen függetlenül egyetértek. A sommás értékeléshez nem kell más, mint a mai Magyarországon élni, közlekedni, valóság showkat nézni, embertársakat, ezen belül politikusokat hallgatni.
   Aki manapság ugyanezt teszi, különleges élményben részesül. Meggyőzhetetlen, (rög)eszméket imamalomszerűen hajtogató, világot megváltó, a valóságtól teljességgel elrugaszkodó, szezont a fazonnal keverő eszementekkel találkozhat, akik ráerőltetik vad látomásaikat a lassan már semmin sem csodálkozó, szavakkal terrorizált hallgatag többségre. Persze ne reménykedjünk a sokaság józan eszében, hiszen a jónak mindig kisebb az esélye a világuralomra, mint a gonoszságnak, butaságnak.
   Azért jó, hogy van egy biztos pont is az életünkben. A hülyeség ilyen.