Fogyó gyógyítók

Ahogy az embereknek halmozódnak az életéveik, egy idő után óhatatlanul is mind gyakrabban kényszerülnek orvoshoz, ilyen-olyan kezelésre lesz szükségük. Mondhatni, ez az élet rendje.
   Az már nem az, ha ezek az orvosoknál, rendelőkben, kórházakban kényszerűségből megtett látogatások egyre több időt vesznek igénybe és kis túlzással már ahhoz is szerencse kell, hogy a beteg még életében időpontot kapjon a szükséges vizsgálatra, beavatkozásra. Már az a szégyen is megesett a minap, hogy az egyik kórházban ahhoz, hogy a beteg időpontot kérhessen, időpontot kellett kapnia. Várólista van már a várólistára jutáshoz is.
   Ennek egyik oka, hogy az egyes szakterületeken kvóták vannak, amelyek meghatározzák, hány beteget fogadhat a labor, a szakorvos, mennyit műthet a sebész. Akik ezeket a számokat eldöntik, nyilván számtalan tényezőt vesznek figyelembe. Talán legkevésbé az ellátandó a betegek számát. A másik ok, hogy a csökkentett napi betegszámhoz képest is egyre kevesebb az orvos, nővér.
   A minap az egyik gazdasági portál foglalta össze az OECD Health at a Glance 2019 című kiadványának a munkaerőről szóló részét, amelyből kiderül, hogy hiába képeznek egyre több orvost és nővért és fizetnek mind többet az egészségügyi dolgozóknak, hosszú távon vagy a pályát, vagy Magyarországot hagyják el az egészségügyi dolgozók.
   Az OECD adatai szerint miközben a legtöbb országban az elmúlt bő másfél évtizedben látványosan változott az összes foglalkoztatotthoz képest a gyógyításban és a szociális területen dolgozók aránya, addig Magyarországon szinte alig.
   Megdöbbentő az is, hogy itthon 2009 és 2017 között nagyjából 12 ezer orvost és háromszor ennyi nővért képeztek, miközben a gyógyításban dolgozók száma lényegében nem nőtt. Orvosból 2017-ben mindössze kétezerrel, ápolóból pedig csak 1500-zal dolgozott több Magyarországon, mint nyolc évvel korábban. Nyilván sokan mentek nyugdíjba, vagy hunytak el, de ez nem magyarázza a rendszerből eltűntek nagy számát. Közismert az a tény is, hogy nagyon öregszik az orvostársadalom, sokan dolgoznak még messze a nyugdíjkorhatár fölött is.
   Tökéletesen érthető, ha valaki egy magasabb szintű tudás birtokában jó körülmények között akar dolgozni és jól kíván élni. Az orvosok külföldön szinte mindenhol jobban kereshetnek, a nővéreknek meg elég elhagyniuk az egészségügyi pályát, mert idehaza a legtöbb szakma jobban fizet, mint az övék.
   Nem szívderítő a jövő, mert a hiánycikk WC-papír, gyógyszerek és korszerű eszközök mellé lassan már jó, ha orvost és nővért is visz magával a szakrendelőbe, kórházba, aki gyógyulni akar.
   Persze csak, ha van időpontja.