Oldalletöltések száma: 6500674
2018. május 26. szombat 02:21,
Fülöp és Evelin napja van.

Sokasodó frigyek

Megható, szép, örömteli, vidám. Jelzők sokaságával írható le egy esküvő, két, többnyire fiatal ember életének igen meghatározó és nagy pillanata. Az esküvővel új időszámítás kezdődik a pár életében, tele álmokkal, reménnyel, várakozással.
    A kezdeti felhőtlen boldogságot hamar felváltja a mindennapok rutinja, fűszerezve veszekedésekkel és kibékülésekkel. Mert egy házasság végül is akkor kezd el üzemszerűen működni, amikor eldől, hogy kinek a feladata minden nap bevásárolni, főzni, mosni, takarítani és nem utolsó sorban, kivinni a szemetet.
   A házasság nem könnyű műfaj, embert próbáló tevékenység még akkor is, ha évezredek óta műveli az emberiség. Olyannyira, hogy némiképp el is kopott ez az intézmény, mind több pár él esküvő és a hivatalos együttélést igazoló papírok nélkül a legnagyobb szeretetben, bár ezt manapság az uralkodó rezsim alkotta törvények álszent módon nemigen díjazzák.
   Talán ez utóbbinak tudható be, hogy hét év alatt csaknem másfélszeresére, 35 500-ról 51 800-ra nőtt a házasságkötések évenkénti száma a Központi Statisztikai Hivatal legfrissebb adatai szerint. Ennyi idő alatt ilyen mértékű emelkedés legutóbb 1945 és 1950 között volt. Mielőtt a házasság intézményének feltétlen hívei örömtüzeket gyújtanának, hálaadó miséket tartanának, elmondom, hogy összességében továbbra is csökken a házasságban élők száma. 2016-ban például tízezerrel kevesebb házasságot kötöttek, mint amennyi válás vagy elhalálozás miatt megszűnt. Bár van e téren is javulás, hiszen 2010-ig évente még 30-35 ezerrel több házasság szűnt meg, mint amennyi létrejött. Hát persze, akkor ért véget az „emútnyócév”, értjük mi.
   Elgondolkodtató, hogy vajon miért is köti ma össze az életét hivatalosan is két ember. Túl persze a megszokáson, azon, hogy a belátható múltig visszafelé minden ősünk ezt tette, meg különben is, oly szép a menyasszony az esküvői ruhában. De ok lehet a lepapírozott együttéléshez a közös gyerek, vagyon, vagyis az érdek.  Mert különben nem sok szól a vallásos pártemberek által annyira támogatott, házassággal szentesített családmodell mellett. A felek egy idő után úgyis rájönnek, hogy vagy feltétel nélkül szeretik és elfogadják azt az embert, akit életük párjául választottak, vagy nem. Ez utóbbi esetben aztán már mindegy, hogy milyen volt a nász, a válás mindenképpen fájdalmas, nehéz és drága lesz.
   A fiatalok mindezt mérlegelik is. Többnyire. Mert olykor elragadja az embert az ifjonti hév, a nősülés, férjhez menés vágya és huszonévesen abba is belevág, amitől pár év múlva már óva intené önmagát. Ráadásul ma már a házasságok gyakran nem is élethosszig tartanak.
   Egy rossz válás következményei viszont akár a sírig elkísérhetik az embert.