Ha a gyereket bocsánatkérésre kötelezzük, biztos, hogy nem úgy gondolja
Kérj bocsánatot! Ugyan milyen gyakran halljuk ezt más szülőktől, vagy mondjuk mi magunk, amikor ráripakodunk rosszcsont gyermekükre illetlen viselkedése miatt. A gyerek aztán ilyenkor vérmérséklete, önérzete szerint vagy dacosan hallgat, vagy kényszeredetten elrebegi: bocsánat. Mint kiderült, helytelen az ilyen szülői magatartás.
A Michigani Egyetem kutatóinak a Merrill-Palmer Quarterly című folyóirat internetes kiadásában megjelent tanulmány szerint a színlelt bocsánatkéréskor épp a gesztus lényege, a megbánás kifejezése és a kapcsolat helyreállítására tett erőfeszítés veszik el, ezért a gyerekek számára ilyenkor még ellenszenvesebbé válhat a bocsánatkérő személy.
Az egyetem munkatársai megnézték, hogy miként reagálnak a 4-9 éves gyerekek a kortársaik között lezajló három különböző bocsánatkérési forgatókönyvre: a spontán, az utasításra történő, de őszinte, valamint a kikényszerített bocsánatkérésre. Az eredmények szerint a gyerekek ugyanúgy tekintettek az őszinte bocsánatkérésre, függetlenül attól, hogy az spontán módon, vagy egy felnőtt utasítására történt-e. A kikényszerített bocsánatkérést azonban nem érezték hatékonynak a gyerekek, különösen a 7-9 évesek.
Minden gyerek úgy gondolta, hogy a vétkes fél rosszabbul érezte magát a bocsánatkérés után, mint előtte, de a 7-9 évesek szerint a bocsánatkérésre kényszerített gyerekek rossz érzései inkább a büntetés lehetőségéből fakadtak és nem a bűntudat dolgozott bennük. Ráadásul a gyerekek mind úgy gondolták, hogy az áldozatok jobban érezték magukat, miután őszintén bocsánatot kértek tőlük, ám a kikényszerített, nem őszinte bocsánatkérést rossz érzésekkel fogadták.
Craig Smith, a tanulmány egyik készítője szerint, ha bocsánatkérésre kényszerítjük a gyerekünket, az visszafele fog elsülni. A gyerekek számára nem szimpatikus egy ilyen bocsánatkérő. A kutató azt ajánlja, hogy amikor a gyerek lenyugodott, segítsünk neki megérteni, mit és miért érez a másik személy. A bocsánatkérés csak az egyik lehetőség, de még sok más út létezik. Kutatások bizonyítják, hogy még az óvodások is értékelik, amikor egy bajkeverő társuk tettekkel próbálja jóvátenni korábbi vétségét. A tettek néha erősebbek a szavaknál.